Takács Tamás ezredes úr beszéde
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A korabeli fotók és tudósítások képeit nézegetve kedves, megnyerő arcú, sugárzó tekintetű, magabiztos férfi volt Maléter Pál. A kortársak elbeszéléseiből az is kiderül, hogy a szimpatikus külső mögött egyenes, tiszta jellem lakozott. Rá emlékezünk ma, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik vértanújára, a harmadik Nagy Imre- kormány honvédelmi miniszterére.
Maléter Pál a Felvidékről származott, orvosi egyetemre járt, majd a Ludovika Akadémiára. Harcolt a második világháborúban, ahol szovjet hadifogságba esett. A háború után a Magyar Néphadseregben teljesített szolgálatot, itt érte 1956. október 23-a, amikor tömegek lázadtak fel az elnyomók ellen és követeltek változást. Malétert felettesei a Kilián laktanyában tartózkodó egyik egységének segítségére küldték, ahol a civilekkel tárgyalva döbbent rá: a felkelők nem ellenforradalmárok, hanem ugyanazt akarják, mint Ő. Október 28-án csatlakozott a felkelőkhöz, a vezető beosztású katonatisztek közül elsőként. Számára a “magyar szocialista demokrácia” a belső rend, nyugalom, biztonság helyreállítását jelentette, a kül- és belpolitikai semlegességet, a hadsereg és a rendőrség újjászervezését, valamint a magyar állampolgárok törvény előtti egyenlőségét, sajtó-, szólás- és gyülekezési szabadságot. Nagy Imre miniszterelnök november 2-án vezérőrnagyi rendfokozatban honvédelmi miniszterré nevezte ki és utasítására megkezdte a szovjet csapatok kivonásáról szóló tárgyalások előkészítését. Így érkezett el 1956. november 3-a, amikor ide, Tökölre indult. Nem csak tiszttársai figyelmeztették a veszélyre, hanem felesége is. Gyenes Judith visszaemlékezéséből tudjuk, hogy Malétert az asszony könyörgése sem tántorította el szándékától: „értsd meg, itt most nem számít se feleség, se család, nekem ki kell oda mennem az életem árán is, mert az ország várja a segítséget.” – mondta.
Dr. Gosztonyi Péter ezredes, hadtörténész, az egykori tiszttárs, harcostárs így emlékezett rá: „November 3-án feltették Maléternek a kérdést: nem tart-e attól, hogy a szovjetek tőrbe csalják? Maléter azt mondta, tudja, volt már erre példa, de ennek ellenére is menni kell, a magyar fél nem adhat okot a távollétével a tárgyalások megszakítására. Maléter tudatosan vállalta, hogy csapdába is kerülhet. Nem önmagáért tette: 1956 kiharcolt vívmányaiért, a Nagy Imre-kormány presztízséért, a magyar haza érdekében.”
Tisztelt Emlékezők!
És ez valóban így volt, hiszen egy ország várta, hogy megszűnjön az önkényuralom! Egy ország várta, hogy levegőhöz jusson. Egy ország akarta, hogy legyen vége a kommunista diktatúrának, a szovjet katonai megszállásnak, az ÁVH teljhatalmának, a kisajátításoknak és koncepciós pereknek. A folytatást sajnos jól ismerjük: Maléter Pál, a tehetséges katona és jó hazafi, Tökölre érkezése után már soha többé nem lett szabad ember. A népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettének vádjával halálra ítélték és 1958. június 16-án felakasztották. Golyót sem kaphatott, ami egy tisztnek kijárt volna. Holttestét a börtön udvarán ásták el, majd átvitték a 301-es parcella jeltelen sírjába. Ünnepélyes újratemetése csak a rendszerváltás küszöbén, 1989. június 16-án, sok tízezer ember jelenlétében történt meg. 1989. július 6-án a Legfelsőbb Bíróság felmentette a törvénysértő vád alól. 1990. július 5-én vezérezredessé léptették elő.
Maléter Pál egy volt azok közül, akiknek köszönhetően 66 éve Magyarországra az egész világ csodálattal tekintett, hiszen az akkori egyik legnagyobb katonai hatalommal helyezkedett szembe. A megtorlás nem maradt el. A társadalom megtörése, az elrettentés volt a cél. Az új kormány ellenforradalomnak minősítette a történteket, a Magyar Honvédséget leépítette. Kádár konszolidációja alatt közel 500 embert ítéltek halálra és mintegy 10 ezret börtönbüntetésre. Másoknak bitó, hosszú börtönbüntetés vagy szerencsésebb esetben az emigráció jutott osztályrészül. A túlélőkre a szabadon bocsátásuk után keserű és megbélyegzett sors várt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az 1956-os forradalom és szabadságharc számos hőse felé még napjainkban is van mit törleszteni. Sajnos többek nevét, emlékezetét nem őrzi, nem ápolja méltóképpen az utókor. Erkölcsi kötelességünk ébren tartani 1956 szellemiségét, újra és újra felidézni a mártírok alakját, tetteit. Évtizedek ferdítése, elhallgatása után immár szabadon, részrehajlás nélkül tehetjük ezt és olyan országban, amely maga dönt a sorsáról.
A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség nevében köszönöm Önöknek, Tököl város polgárainak és a tevékenységben élen járó Hoffmann Pál polgármester úrnak, hogy e tragikus, golgotai pillanatot és helyszínt két és fél évtized alatt valódi befogadói közeggé, tisztelgő hangulatúvá és emlékhellyé alakították!
Tisztelet 1956 hőseinek és tisztelet Maléter Pál vezérezredesnek!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Tököl, 2022. november 3.
Városi Sportcsarnok (2316 Tököl, Aradi u. 56.)
Tököli Sportpálya (2316 Tököl, Sport utca)
Tököli Sportpálya (2316 Tököl, Sport utca)
Az idősebbek személyes élményeik alapján, a fiatalabbak szüleik, nagyszüleik elbeszélései alapján ismerhetik meg, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc idején ki volt a jó és ki a rossz oldalon. Tökölön is tudjuk kik álltak ki a magyar függetlenségért, s a kommunista terror ellen fellépők mellett. Tudjuk kik hívták be a felkelők ellen a repülőtérről a tankokat, s kik jelentették fel az őket megvédőket. Nem kellett hozzá történelmi kutatómunka, mert szájról-szájra járt ez a tudás a meghurcolt családokban. Ők sosem nevezték ellenforradalomnak ezeket a tiszta, gyönyörű, reményt hozó napokat. A családi emlékezetben 1990 előtt suttogva, azóta nyíltan nemzedékről-nemzedékre szállnak a történetek. Így maradt fenn Tökölön is a különleges, sőt történelmi napok valós története.
