Tököl története

Az előkerült csiszolt kőkori leletek bizonyítják, hogy a terület több ezer éve folyamatosan lakott hely. A földbe vájt kunyhók, kagylóhéjak, megkövesedett állati maradványok, tűzhelynyomok, kőpengék, őrlokövek stb. jelzik az egykor itt élt emberek mindennapi eszközhasználatát. Az itt élő rézkori népek a Laposka-skela dűlőben az 1870 körül elokerült i. e. 2000 körüli kultúra utolsó leletei alapján a harang alakú kultúrához tartoztak. A magyarság honfoglalásakor árpád törzse vette birtokba a szigetet. A település első, okleveles említése 1270-bol való. IV. László király parancsára a határt bejárva a nyulak-szigeti apácák kapták meg a területet. A következő, 1319-ból és 1324-ból ismert feljegyzések a falu adómentességét, kedvező helyzetét említik. A XV. századra Tököl ismét királyi birtok, ahol jelentős számban éltek kézművesek. Erre utalnak a korai iratokban fennmaradt családnevek is, amelyek közül a legismertebbek: Molnár, ács, Takács, Kovács. A XVI. század elejére a krónikák már Tököl mezővárosról szólnak. A helybeli bíró egyúttal a sziget ispánja is. Ekkor elég jelentős hely ahhoz, hogy a királyi gyermekeket időnként itt szállásolják el. A török uralom időszakában a település egy időre lakatlanná vált. A töröknek e területről történt kiűzése után Savoyai Jeno herceg lett a sziget és ezáltal a falu új birtokosa, aki kedvező feltételekkel hívott katolikus német telepeseket. Ebben az időben visszatelepültek a katolikus rácok (sokácok, bunyevácok, illírek) is. A német telepesekkel Tökölt ismét a jelentősebb községek között tartották számon. Első ismert pecsétje 1728-ból való, rajta a falu címerével. Az állított, ovális vonalgyűrűbe foglalt körirat (SIGILUM TOKOLIENSE) által határolt mezőben balra fordított, két lábon álló, egyfarkú oroszlán, mellső lábait emeli.

Tököl rendszerváltás után megalkotott címerében is ez a fő motívum.

A Mária Terézia-féle úrbérrendezéskor a 96 jobbágytelken 109 jobbágyot és 33 házas zsellért írtak össze. A XIX. század elejére a község határának mintegy négyötöde volt a jobbágyok kezén. A ráckevei korona uradalmi birtok elsősorban erdőséget jelentett. A század elején Herminamajor területére betelepült bolgár kertészek hatására a zöldségtermesztés megnövekedett. A piacozást a tejtermelés és a tejfeldolgozás, a termékek házhoz szállítása egészítette ki, amely az egyes családok számára állandó kereseti forrást jelentett.

Tökölig 1892-ben épült meg a Budapest Közvágóhídról induló HéV. Ezáltal napi kapcsolatba kerültek az itt élők a fovárossal. A település jelentős számú horvát lakossága hagyományait őrizve bizonyos mértékig elkülönült a környék településeitől. Az itt élők egy hagyományos gazdálkodási keretek között termelő parasztságra és egy ipari munkás rétegre oszlottak A lakosság elszegényedett része bejárt Csepel és Budapest ipari üzemeibe dolgozni. A település népességszámának erőteljes növekedése az 1930-as években a betelepülőkből adódott.

A II. világháború idején a tököli repülőtér már működött, és a Duna kedvező irányjelzése miatt mindvégig fontos hadi objektum maradt. A szovjet csapatok 1944 végén érkeztek a környékre, és súlyos harcokat vívtak az itt lévő német alakulatokkal.

A repülőteret 2001. augusztusáig a HM Vitéz Háry László Vegyes Repüloosztály működtette. Jelenleg ideglenes le és felszállóhely minősítéssel rendelkezik. Az áPV Rt. 2004-ben értékesítésre 3 milliárd Ft.-os áron meghirdette. Vásárlásra egy ajánlat érkezett, a kormány még nem döntött az értékesítésről. A lehetséges hasznosítási elképzelések közül (fapados repülotér, logisztikai bázis, lakópark) Tököl Képviselő Testülete és Polgárai elsősorban a logisztikai célú hasznosítást támogatják.

A faluban a községi elöljáróságot 1950-ben felváltotta a tanács. Ekkor vált ki és lett önálló település Szilágyitelep (ma: Szigethalom) és Herminatelep (ma: Halásztelek). A közeli Dunai Repülőgépgyárat helyreállították később Pestvidéki Gépgyár néven, a repülogép-javítás országos bázisa maradt, mely a térség meghatározó munkáltatója volt (jelenleg is az). A mellette található repülőtér az újkori magyar történelem szomorú színtereként vonult be a köztudatba, hisz 1956. november 3-án a magyar küldöttséget vezető Maléter Pál honvédelmi minisztert a szovjetek orvul tőrbe csalták, és letartóztatták.

A város határában 1958-ig Honvédségi alakulat működött, azt követően, melyet késöbb Fiatalkorúak börtönévé, és fogházzá alakítottak. Itt muködik a BV Országos kórháza is.

A lakosság ma is részben a mezőgazdaságból él, részben a környező ipari létesítményekben dolgozik. Tökölön a szövetkezetesítés idején a kényszerítések ellenére is erős maradt az önálló gazdálkodás igénye. Ez a törekvés 1990 után az új tulajdonviszonyok közepette tovább erősödött. 1902-ben megszüntették a régi Mezogazdasági Szövetkezetet a kárpótlás és a részarány tulajdoni rendezés folyamatában a földek visszakerültek eredeti tulajdonosaikhoz, az iparterületeken kis és közepes vállalkozások jöttek létre.

A helyi önkormányzat mellett horvát, német és szerb kisebbségi önkormányzat működik. A nemzetiségi nyelvek megfelelo oktatása, a kulturális hagyományok továbbélése folyamatosan biztosított.

A település lakosságának nagy része katolikus vallású kisebb része református. Az egyházi közösségeknek meghatározó szerepe van a tököli hagyományok megőrzésében és a közösségi összetartozás erősítésében.

Az innen elszármazottak vagy itt élők közül országosan ismert Ráckevei Anna, Csomós Mari, és Nagyváradi Erzsébet színésznok, Szilágyi István világválogatott kézilabdás, Pesuth Rita kick-boksz világbajnok, Hamar István válogatott labdarúgó, Kele Miklós és Hoffman Pál válogatott kézilabdázók, Fucskó Ferenc motorversenyző, Kuncze Gábor politikus.